A döcögős kezdet után azonban mára igazi leves rajongóvá váltam. A második szülésem után, amikor hazajöttünk, anyum olyan marhafarktő-levest készített nekem, hogy addig ettem belőle, amíg csak volt. Értsd: 4 tányérral.
Sokat töprengtem, hogy milyen finomságot osszak meg veletek. Először egy alaszkai lazaclevest akartam, de végül csupa önzésből a sütötökrémlevesem mellett döntöttem. Miért önzés? Azért, mert én imádom a sütőtököt, a családom viszont csak ebben a formában hajlandó elfogyasztani (kivéve Marcit, aki bármivel pürésítve megeszi -- de hát mit tudhat egy nyolchónapos). Egyszerű kaja, de az íze...
Kell hozzá 1 kisebb tök (úgy tudom, ezek édesebbek), 3-4 szem krumpli, joghurt (nálunk zsírszegény), egy narancs leve, curry, gyömbér, só, bors, mandula (vagy ez esetben amerikai mogyoró), rozskenyér. Tudom, hogy sokan a sütésre esküsznek, de idő hiányában együtt megfőztem a tököt a krumplival sós vízben. Aztán bele a narancslé, fűszerek, joghurt (mehet egy kis citrom- vagy lime-lé is bele, nekem ez most kimaradt), és elő a botmixer. Aztán felszeleteltem pár szem mogyorót, serpenyőben kicsit megpirítottam, majd ugyanezt tettem néhány kenyérkockával is. Ezekkel és egy kis kanál joghurttal a tetején tálaltam.