Lerágott csont. Olyan, mint a nyolcvanas évek végen a TTK menzáján a tokány. Unalmas, annyira gyakori. Na hát ilyenek a gasztroblogok is. Megszámlálhatatlanul sok van. És most lett eggyel több. Lesz itt főzés, sütés, befőzés, fűszernövény-nevelgetés. A valóban és a fiktívben is.

Nyitásnak: előétel.

Guacamole

Mint minden másnál, itt is az aznapi hangulatom határozza meg, hogy mi és mennyi kerül bele. Azért az avokádót nem szoktam kihagyni. Kell belőle mondjuk kettő, szép érett, aminek könnyen lejön a héja (nyomkodd meg a boltban, de ha kicsit keménynek találod otthon papírzacsiban vagy banán mellett érleld 2-3 napot). Ezt villával összenyomkodom. Jön bele apróra vágott hagyma (kis fej), egy kicsi paradicsom, egy apróra vágott koriander (na, nálam ez sem opcionális, enélkül elképzelni sem tudom), citromlé vagy limelé (ez az elszíneződés ellen is jó), só, bors. Mehet még bele tejföl, hagyma, chili paprika (bár mi nem csípjük a csípőset), fokhagyma, Tabasco.
Az egészet összekeverem, és jónapot. Tortilla csipszet belemárt, eszi.