2008. november 1., szombat

Ősz van. Tök is. Leves is. VKF is.

Először is elmondom, hogy már több VKF-en indultam. Gondolatban. Illetve egy alkalommal el is készítettem a pályaművet, ami olyan rossz lett, hogy a VKK (vigyázz-kész-kidob) verseny méltó győztese lehetett volna. A romantikus vacsin is elkezdtem agyalni, sőt már recepteket is gyűjtögettem hozzá, aztán úgy, ahogy van, elfelejtettem. (Egy háromésfél éves és egy nyolchónapos mellett amúgy is csak romantikus uzsonnáról lehetett volna szó: estére már többnyire kidöglünk.) Na, de ezt a levest már nem hagyom ki. Gyerekként nagyon nem voltam leveses. Nem rajongtam a hétvégenként rendszeres húslevesért (ma annál inkább), a kicsit különlegesebb levesekkel pedig nem volt szerencsés találkozásom (gombaleves: pofon a új ízre adott reakciómért, karfiolleves: azóta is heveny hányinger kap el, ha megérzem a szerecsendió illatát).
A döcögős kezdet után azonban mára igazi leves rajongóvá váltam. A második szülésem után, amikor hazajöttünk, anyum olyan marhafarktő-levest készített nekem, hogy addig ettem belőle, amíg csak volt. Értsd: 4 tányérral.
Sokat töprengtem, hogy milyen finomságot osszak meg veletek. Először egy alaszkai lazaclevest akartam, de végül csupa önzésből a sütötökrémlevesem mellett döntöttem. Miért önzés? Azért, mert én imádom a sütőtököt, a családom viszont csak ebben a formában hajlandó elfogyasztani (kivéve Marcit, aki bármivel pürésítve megeszi -- de hát mit tudhat egy nyolchónapos). Egyszerű kaja, de az íze...

Kell hozzá 1 kisebb tök (úgy tudom, ezek édesebbek), 3-4 szem krumpli, joghurt (nálunk zsírszegény), egy narancs leve, curry, gyömbér, só, bors, mandula (vagy ez esetben amerikai mogyoró), rozskenyér. Tudom, hogy sokan a sütésre esküsznek, de idő hiányában együtt megfőztem a tököt a krumplival sós vízben. Aztán bele a narancslé, fűszerek, joghurt (mehet egy kis citrom- vagy lime-lé is bele, nekem ez most kimaradt), és elő a botmixer. Aztán felszeleteltem pár szem mogyorót, serpenyőben kicsit megpirítottam, majd ugyanezt tettem néhány kenyérkockával is. Ezekkel és egy kis kanál joghurttal a tetején tálaltam.

Ui: A lazaclevest meg majd elkészítem a karácsonyi VKF-ben, ha lesz.

3 megjegyzés:

baba írta...

Ez egy aranyos kép :)

Kata írta...

Szia Kriszta! Megint veled (is) játszanék, légyszíves nézz be hozzám! Köszi: Marcsi

Piszke írta...

Szia! Bár a blogra is kitettem, itt is szeretném megköszönni a személyre szóló Angyalka-ajándékot. Már el is olvastam, és nagyon örülök, hogy birtokolhatom ezt a könyvet :)