Technikai gubanc és csirke

Valamit jól eltoltam a múltkori bejegyzésnél, mert óriásiak lettek a címek. Sajnos azóta még nem volt hozzá kedvem, hogy megkeressem a hiba forrását és ki is javítsam, úgyhogy egyelőre marad ez a szépséghiba.
A csirkének azonban, amelyet ma kedves családom asztalára tettem ebédkor, az égvilágon semmi szépséghibája nem volt. Csak így szerényen ;-) De tényleg mondom, csupa jó dolog sül ki abból, ha az ember összegyúr egy halom receptet, meg beleadja még a szívét, és az apait-anyait. Eredetileg Jamie egybesült csirkéjét akartam megcsinálni, de kiderült, hogy már nincs nálam az a szakácskönyv, amikor pedig a neten kezdtem böngészni, kismillió változatot találtam. Nagyon megtetszett az ötlet, hogy tuszkoljak fűszervajat a bőre alá, mert csirkébe amúgy is szeretek tuszkolni dolgokat. Csak eddig a pocakjába raktam ezt-azt (mondjuk ez most sem maradt el).

Adott volt egy olyan másfél-2 kilós csirke (nem mértem, csak saccolom), szép sárga bőrű, furcsa fejű.

Intermezzo: most vettem először úgy csirkét, hogy rajta volt a feje is. Először bizonytalan voltam megmutassam-e a lánynak, akit mostanában úgyis nagyon izgat a halál, de végül megtettem. (Amúgy sem szeretem azt az álszentséget, hogy csak esszük, de a levágástól, döglött állattól kiborulunk.) Szóval megmutattam Flórának, elképedve nézte a különös dinoszauruszt. Valamiért az a fixa idea alakult ki benne, hogy a csirke be akarta csukni a csőrét mielőtt levágták, de már nem sikerült neki. Amikor becsuktam a csőröket láthatlóag helyére kerültek nála a dolgok. A fejecske amúgy a lábakkal együtt Lilikutya vacsorája lett.

Fogtam a megmosott csirkét, és óvatosan fellazítottam a bőrét a mellén, sőt, ameddig csak be tudtam nyúlni a combjánál. Megolvasztottam olyan 5-7 deka vajat, belekevertem rozmaringot, kakukkfüvet, oregánót, sót, borsot, és egy ecsettel a csirke bőre alá nyomattam az egészet. Majd megsóztam, olaj-vaj keverékével megkentem a csirkét (valahol azt olvastam, jót tesz neki a vaj, attól lesz még porhanyósabb a hús, ropogósabb a bőr), beletettem a hasába egy fél almát, egy egész vöröshagymát és egy jó nagy fej fokhagymát (amúgy miért olyan bumszli nagyok mostanában a fokhagymagerezedek?). Alufóliával lefedtem, és olyan 180 fokos sütőbe tettem. Azt is olvastam, hogy ahány kilós a madár, annyi óra a sütés, ez kábé be is jött. Közben azért 40 perc után lekerült róla az alufólia, és a fennmaradó időben locsolgattam rendesen a levével. Az utolsó 10 percben rányomtam a hőlégkeverést is.

Gyönyörű pecsenyepiros, porhanyós, zamatos húsú finomság jött ki a végén a sütőből.