A blogom aktivitása senkit ne tévesszen meg: csináltam én az elmúlt időben is finomságokat, csak éppen arra már semmi időm nem volt, hogy feltegyem ide a recepteket. Az időhiány oka többek között a tavasz, amikor is a kertben legelünk naphosszat, no meg van egy babás topik, amelynek kissé túlaktív tagja lettem, és ha a gépnél ülök, akkor ott trécselek. És ha mégis blogolok, akkor a kölkökről írok, az ő képeiket dobálom felfele. És az is eléggé frusztrál, hogy nem vagyok képes szép képeket csinálni a kajákról, amik kikerülnek a kezeim közül. Most sem lesz kép. Mondjuk mit is fényképezzek egy sárgás-fehéres lén? A régi ellenség ugyanis a zeller. Gyerekként még a szagát sem bírtam, és amikor először az USÁban egy partin beleharaptam a mártogatósok mellé kitett, számomra akkor még ismeretlen zellerszárba, igen nehéz volt az ebben a helyzetben elvárt kulturált módon elrágcsálni és lenyelni. Azóta viszont valami történt velem (lehet, hogy az a felnőtté válás egyik jele, hogy megszeretjük a gyerekként utált kajákat?), és a zeller egész jó barátom lett. Már nem pöckölöm odébb, ha meglátom, sőt. Ma például gyorsan össze akartam dobni egy levest a burrito-guacamole páros elé, és egy nagyobacska zellergumón akadt meg a tekintetem.
Fogtam őt, összevágtam apró kockákra. Ugyanezt tettem 5 közepes méretű krumplival is. Vaj-olivaolaj keverékén megpároltam őket, dobtam melléjük 2 gerezd fokhagymát (többet is elbírt volna, de a gyerekek miatt most csak ennyi ment bele), felöntöttem húslevessel, sóztam, borsoztam, majd hetykén megbillentett fedő alatt puhára pároltam. Aztán zutty a turmixgépbe. A krémes levet végül visszaöntöttem a lábasba, adtam hozzá kevés tejszínt és kakukkfüvet. Most nem ment hozzá semmi levesbetét, bár utólag a fejembe fészkelte magát néhány pirított szalonnakocka képe.
Váljon minden régi ellenségünk ilyen jó barátunkká és kedves egészségünkre!
Update: a maradékot délután valóban pirított szalonnakockákkal ettük, és ó, jaj, de igazam volt!
2009. április 10., péntek
2009. január 24., szombat
Technikai gubanc és csirke
Valamit jól eltoltam a múltkori bejegyzésnél, mert óriásiak lettek a címek. Sajnos azóta még nem volt hozzá kedvem, hogy megkeressem a hiba forrását és ki is javítsam, úgyhogy egyelőre marad ez a szépséghiba.
A csirkének azonban, amelyet ma kedves családom asztalára tettem ebédkor, az égvilágon semmi szépséghibája nem volt. Csak így szerényen ;-) De tényleg mondom, csupa jó dolog sül ki abból, ha az ember összegyúr egy halom receptet, meg beleadja még a szívét, és az apait-anyait. Eredetileg Jamie egybesült csirkéjét akartam megcsinálni, de kiderült, hogy már nincs nálam az a szakácskönyv, amikor pedig a neten kezdtem böngészni, kismillió változatot találtam. Nagyon megtetszett az ötlet, hogy tuszkoljak fűszervajat a bőre alá, mert csirkébe amúgy is szeretek tuszkolni dolgokat. Csak eddig a pocakjába raktam ezt-azt (mondjuk ez most sem maradt el).
Adott volt egy olyan másfél-2 kilós csirke (nem mértem, csak saccolom), szép sárga bőrű, furcsa fejű.
Intermezzo: most vettem először úgy csirkét, hogy rajta volt a feje is. Először bizonytalan voltam megmutassam-e a lánynak, akit mostanában úgyis nagyon izgat a halál, de végül megtettem. (Amúgy sem szeretem azt az álszentséget, hogy csak esszük, de a levágástól, döglött állattól kiborulunk.) Szóval megmutattam Flórának, elképedve nézte a különös dinoszauruszt. Valamiért az a fixa idea alakult ki benne, hogy a csirke be akarta csukni a csőrét mielőtt levágták, de már nem sikerült neki. Amikor becsuktam a csőröket láthatlóag helyére kerültek nála a dolgok. A fejecske amúgy a lábakkal együtt Lilikutya vacsorája lett.
Fogtam a megmosott csirkét, és óvatosan fellazítottam a bőrét a mellén, sőt, ameddig csak be tudtam nyúlni a combjánál. Megolvasztottam olyan 5-7 deka vajat, belekevertem rozmaringot, kakukkfüvet, oregánót, sót, borsot, és egy ecsettel a csirke bőre alá nyomattam az egészet. Majd megsóztam, olaj-vaj keverékével megkentem a csirkét (valahol azt olvastam, jót tesz neki a vaj, attól lesz még porhanyósabb a hús, ropogósabb a bőr), beletettem a hasába egy fél almát, egy egész vöröshagymát és egy jó nagy fej fokhagymát (amúgy miért olyan bumszli nagyok mostanában a fokhagymagerezedek?). Alufóliával lefedtem, és olyan 180 fokos sütőbe tettem. Azt is olvastam, hogy ahány kilós a madár, annyi óra a sütés, ez kábé be is jött. Közben azért 40 perc után lekerült róla az alufólia, és a fennmaradó időben locsolgattam rendesen a levével. Az utolsó 10 percben rányomtam a hőlégkeverést is.
Gyönyörű pecsenyepiros, porhanyós, zamatos húsú finomság jött ki a végén a sütőből.
A csirkének azonban, amelyet ma kedves családom asztalára tettem ebédkor, az égvilágon semmi szépséghibája nem volt. Csak így szerényen ;-) De tényleg mondom, csupa jó dolog sül ki abból, ha az ember összegyúr egy halom receptet, meg beleadja még a szívét, és az apait-anyait. Eredetileg Jamie egybesült csirkéjét akartam megcsinálni, de kiderült, hogy már nincs nálam az a szakácskönyv, amikor pedig a neten kezdtem böngészni, kismillió változatot találtam. Nagyon megtetszett az ötlet, hogy tuszkoljak fűszervajat a bőre alá, mert csirkébe amúgy is szeretek tuszkolni dolgokat. Csak eddig a pocakjába raktam ezt-azt (mondjuk ez most sem maradt el).
Adott volt egy olyan másfél-2 kilós csirke (nem mértem, csak saccolom), szép sárga bőrű, furcsa fejű.
Intermezzo: most vettem először úgy csirkét, hogy rajta volt a feje is. Először bizonytalan voltam megmutassam-e a lánynak, akit mostanában úgyis nagyon izgat a halál, de végül megtettem. (Amúgy sem szeretem azt az álszentséget, hogy csak esszük, de a levágástól, döglött állattól kiborulunk.) Szóval megmutattam Flórának, elképedve nézte a különös dinoszauruszt. Valamiért az a fixa idea alakult ki benne, hogy a csirke be akarta csukni a csőrét mielőtt levágták, de már nem sikerült neki. Amikor becsuktam a csőröket láthatlóag helyére kerültek nála a dolgok. A fejecske amúgy a lábakkal együtt Lilikutya vacsorája lett.
Fogtam a megmosott csirkét, és óvatosan fellazítottam a bőrét a mellén, sőt, ameddig csak be tudtam nyúlni a combjánál. Megolvasztottam olyan 5-7 deka vajat, belekevertem rozmaringot, kakukkfüvet, oregánót, sót, borsot, és egy ecsettel a csirke bőre alá nyomattam az egészet. Majd megsóztam, olaj-vaj keverékével megkentem a csirkét (valahol azt olvastam, jót tesz neki a vaj, attól lesz még porhanyósabb a hús, ropogósabb a bőr), beletettem a hasába egy fél almát, egy egész vöröshagymát és egy jó nagy fej fokhagymát (amúgy miért olyan bumszli nagyok mostanában a fokhagymagerezedek?). Alufóliával lefedtem, és olyan 180 fokos sütőbe tettem. Azt is olvastam, hogy ahány kilós a madár, annyi óra a sütés, ez kábé be is jött. Közben azért 40 perc után lekerült róla az alufólia, és a fennmaradó időben locsolgattam rendesen a levével. Az utolsó 10 percben rányomtam a hőlégkeverést is.
Gyönyörű pecsenyepiros, porhanyós, zamatos húsú finomság jött ki a végén a sütőből.
2009. január 14., szerda
Karácsonyi menü -- Alaszkai lazacleves
Kell hozzá hagyma, zeller, fokhagyma, vaj, húsleves, krumpli, sárgarépa, só, kapor, cukkini, kukorica, tejszín, no meg a lazac.
Először a hagymát, a zellert és a fokhagymát kevés vajon megpárolom, majd felöntöm egy kevés húslevessel (kb. elfedje). Kicsit rotyog, aztán jön a krumpli, répa, kapor, maradék lé. Lefedve kb. 20 percig fődögél. ekkor bele cukkini, még 5 perc. Végül jön a kukorica, tejszín, lazac, és még 5 perc. Ennyi. Képem nincs, de amúgy sem egy látványos darab.
2009. január 10., szombat
Sima és fokhagymás-aszalt paradicsomos bagel
Ma felelevenítettünk egy igen kellemes régi szokást. Bagelt vacsoráztunk. Két évvel ezelőtt a Wegman's-beli bevásárlókörútjainkról mindig egy féltucat bagellel tértünk haza -- ezek közül egyet Flóra általában már útközben befalt. Szerettük a simát, a teljes kiőrlésűt, a hagymásat, a fokhagymásat, a tojásosat, a márványos tetejűt... Többször rám jött már az ingerencia, hogy csináljak ilyen finomságot (vagy vegyek, ha lehet kapni, de a közelünkben lévő egyetlen beszerzési forrás -- a Market Centralban lévő kávézó -- baromi drága), de az elhatározásig csak ma jutottam el. Több receptet is átnéztem, és végül nem hagytam bent reggelig a hűtőben a karikákat, hanem már ma este kisütöttem. S, ha már így alakult, akkor Flóra be is falt belőle egyet. (Én meg kettőt.)
Kellett hozzá fél kiló liszt, egy élesztő fele, összesen 5 teáskanál cukor, 2 és fél deci tej, 5 dkg vaj, 2 tojás, 2 teáskanál só, 4 evőkanál langyos víz, 2 gerezd fokhagyma, 4-5 szárított paradicsom, meg még vaj a tepsi kikenéséhez és liszt a gyurmázáshoz.
A liszt közepébe mélyedést csináltam, belemorzsoltam az élesztőt, hozzáadtam 1 teáskanál cukrot, 4 evőkanál vizet, pici lisztet, és ezeket összekutyultam. Letakartam, 10 percig... kellett volna állnia, de Marci visszaaltatása miatt olyan 25 perc lett ebből. Aztán a tejbe bele a vaj, és addig melegítettem, míg a vaj fel nem olvadt. Az egyik tojásfehérjét a másik tojással összekevertem (a maradék sárga várt a sorára), hozzáadtam a vajas tejet, 2 teáskanál cukrot, 1 teáskanál sót, és az egészet a liszhez öntöttem. Ekkor jött az edzés jobb karra és vállra: dagasztás olyan 10-15 percig. (Persze lehetett volna a kenyérsütőgépben is, talán majd legközelebb.) Eztán cipót fomáztam a tésztából a belisztezett tálban, és egy órán át az előtte kicsit belangyosított sütőben kelesztettem. Aztán két részre osztottam. Az egyik felébe belekevertem az összevágott szárított paradicsomot és az előre kicsit megpirított, felaprított fokhagymát. A másik fele pucér maradt. Tizennégy kis karikát csináltam belőle, és megint keltek olyan 15 percig a langy sütőben. Ezalatt jó nagy lábosban vizet tettem fel 1 teaáskanál sóval, 2 teáskanál cukorral. A vizet felforraltam (közben pedig a sütőt 200 fokra bekapcsoltam), és a gyűrűcskék megmártóztak ebben a fürdőben egy csöppet (tényleg csak egy gyors merítkezés kell, olyan 5-10 mp). Aztán lecsöpögtettem őket, és felsorakoztak a kivajazott tepsin. A félretett tojássárgájával bekentem karikákat. Két részletben sültek meg, adagonként 25-30 perc kellett. És már nagyon várom a reggelit. (Az egyetlen szépséghiba, hogy nem hoztam krémsajtot.)
(Az eredeti recept a tutirecept.hu-ról való.)
Kellett hozzá fél kiló liszt, egy élesztő fele, összesen 5 teáskanál cukor, 2 és fél deci tej, 5 dkg vaj, 2 tojás, 2 teáskanál só, 4 evőkanál langyos víz, 2 gerezd fokhagyma, 4-5 szárított paradicsom, meg még vaj a tepsi kikenéséhez és liszt a gyurmázáshoz.
A liszt közepébe mélyedést csináltam, belemorzsoltam az élesztőt, hozzáadtam 1 teáskanál cukrot, 4 evőkanál vizet, pici lisztet, és ezeket összekutyultam. Letakartam, 10 percig... kellett volna állnia, de Marci visszaaltatása miatt olyan 25 perc lett ebből. Aztán a tejbe bele a vaj, és addig melegítettem, míg a vaj fel nem olvadt. Az egyik tojásfehérjét a másik tojással összekevertem (a maradék sárga várt a sorára), hozzáadtam a vajas tejet, 2 teáskanál cukrot, 1 teáskanál sót, és az egészet a liszhez öntöttem. Ekkor jött az edzés jobb karra és vállra: dagasztás olyan 10-15 percig. (Persze lehetett volna a kenyérsütőgépben is, talán majd legközelebb.) Eztán cipót fomáztam a tésztából a belisztezett tálban, és egy órán át az előtte kicsit belangyosított sütőben kelesztettem. Aztán két részre osztottam. Az egyik felébe belekevertem az összevágott szárított paradicsomot és az előre kicsit megpirított, felaprított fokhagymát. A másik fele pucér maradt. Tizennégy kis karikát csináltam belőle, és megint keltek olyan 15 percig a langy sütőben. Ezalatt jó nagy lábosban vizet tettem fel 1 teaáskanál sóval, 2 teáskanál cukorral. A vizet felforraltam (közben pedig a sütőt 200 fokra bekapcsoltam), és a gyűrűcskék megmártóztak ebben a fürdőben egy csöppet (tényleg csak egy gyors merítkezés kell, olyan 5-10 mp). Aztán lecsöpögtettem őket, és felsorakoztak a kivajazott tepsin. A félretett tojássárgájával bekentem karikákat. Két részletben sültek meg, adagonként 25-30 perc kellett. És már nagyon várom a reggelit. (Az egyetlen szépséghiba, hogy nem hoztam krémsajtot.)
(Az eredeti recept a tutirecept.hu-ról való.)
2008. december 26., péntek
Kényszerpihenő után muffin
Sajnos az elmúlt bő 1 hónap nagyon kusza, szomorú, beteges stb. lett, ezért blogolásra egyáltalán nem maradt időm. Viszont a gasztroangyalkámnak mindenképpen szerettem volna megköszönni a szuper csokikészítő-formát, amit a karácsonyi vacsinál be is vetettem. Szóval köszi, Anna! És nagyon örülök, hogy Piszkének is sikerült örömet szerezni. Nagyon remélem, hogy jövőre el is jutok majd az angyalkák találkozójára, mert az az idén kimaradt.
Több kaja is van, amit mindenképpen meg szeretnék írni, de most csak a narancsos-csokis muffinra van időm.
Kellett bele 2 és fél csészényi liszt (nálam 1/3 teljes kiőrlésű, 2/3 fehér), 2 kávékanál sütőpor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1/2 kávéskanál só, 2 tojás, fél csésze tejszín, 3 narancs kifacsart leve és lereszelt héja, 1/4 csésze olaj, 1/4 csésze olvasztott vaj, 3/4 csésze cukor, 1 zacskó vaníliás cukor, 1 csésze összetört étcsoki (chocolate chips híján)
Először előmelegítettem a sütőt 180-190 fokra, beletettem a muffinformákba a papírt, majd kifacsartam a narancslét, lereszeltem narancshéjat és félreraktam. Aztán összekevertem a liszteket, sütőport, szódabikarbónát, sót. A közepébe kis mélyedést csináltam, oda öntöttem a tojást, tejszínt, narancslét, narancshéjat, olajat, vajat, cukrot és vaníliás cukrot. Először ezeket a nedves cuccokat összekevertem, majd az egészet jól összekutyultam. A végén kevertem bele a csokidarabokat. Belekanalazgattam a tésztát a muffinformákba (nekem 15 jött ki belőle, de néhány kissé túlnőtte magát). Kb. harminc percig sütöttem (fogpiszkálópróbával).
Nagyon fincsi, nem túl édes, a narancs íz is inkább visszafogottan érződik. (Azt hiszem, kipróbálom majd fűszerekkel -- fahéj, szegfűszeg -- kicsit megbolondítva is legközelebb).
A karácsonyi vacsiban amúgy volt a már korábban emlegetett alaszkai lazacleves (salmon chowder), aszalt szilvás-füstölt sajtos-baconös pulyka, és tegnap anyum megcsinálta a Nők Lapjából a Wellington herceg pulykáját, amit szintén muszáj lesz majd elmesélnem, mert annyira, de annyira jó!!!!
Addig is jó sütizést, örömködést így Karácsony másnapján!
Több kaja is van, amit mindenképpen meg szeretnék írni, de most csak a narancsos-csokis muffinra van időm.
Kellett bele 2 és fél csészényi liszt (nálam 1/3 teljes kiőrlésű, 2/3 fehér), 2 kávékanál sütőpor, 1 kávéskanál szódabikarbóna, 1/2 kávéskanál só, 2 tojás, fél csésze tejszín, 3 narancs kifacsart leve és lereszelt héja, 1/4 csésze olaj, 1/4 csésze olvasztott vaj, 3/4 csésze cukor, 1 zacskó vaníliás cukor, 1 csésze összetört étcsoki (chocolate chips híján)
Először előmelegítettem a sütőt 180-190 fokra, beletettem a muffinformákba a papírt, majd kifacsartam a narancslét, lereszeltem narancshéjat és félreraktam. Aztán összekevertem a liszteket, sütőport, szódabikarbónát, sót. A közepébe kis mélyedést csináltam, oda öntöttem a tojást, tejszínt, narancslét, narancshéjat, olajat, vajat, cukrot és vaníliás cukrot. Először ezeket a nedves cuccokat összekevertem, majd az egészet jól összekutyultam. A végén kevertem bele a csokidarabokat. Belekanalazgattam a tésztát a muffinformákba (nekem 15 jött ki belőle, de néhány kissé túlnőtte magát). Kb. harminc percig sütöttem (fogpiszkálópróbával).
Nagyon fincsi, nem túl édes, a narancs íz is inkább visszafogottan érződik. (Azt hiszem, kipróbálom majd fűszerekkel -- fahéj, szegfűszeg -- kicsit megbolondítva is legközelebb).
A karácsonyi vacsiban amúgy volt a már korábban emlegetett alaszkai lazacleves (salmon chowder), aszalt szilvás-füstölt sajtos-baconös pulyka, és tegnap anyum megcsinálta a Nők Lapjából a Wellington herceg pulykáját, amit szintén muszáj lesz majd elmesélnem, mert annyira, de annyira jó!!!!
Addig is jó sütizést, örömködést így Karácsony másnapján!
2008. november 1., szombat
Ősz van. Tök is. Leves is. VKF is.
Először is elmondom, hogy már több VKF-en indultam. Gondolatban. Illetve egy alkalommal el is készítettem a pályaművet, ami olyan rossz lett, hogy a VKK (vigyázz-kész-kidob) verseny méltó győztese lehetett volna. A romantikus vacsin is elkezdtem agyalni, sőt már recepteket is gyűjtögettem hozzá, aztán úgy, ahogy van, elfelejtettem. (Egy háromésfél éves és egy nyolchónapos mellett amúgy is csak romantikus uzsonnáról lehetett volna szó: estére már többnyire kidöglünk.) Na, de ezt a levest már nem hagyom ki. Gyerekként nagyon nem voltam leveses. Nem rajongtam a hétvégenként rendszeres húslevesért (ma annál inkább), a kicsit különlegesebb levesekkel pedig nem volt szerencsés találkozásom (gombaleves: pofon a új ízre adott reakciómért, karfiolleves: azóta is heveny hányinger kap el, ha megérzem a szerecsendió illatát).
A döcögős kezdet után azonban mára igazi leves rajongóvá váltam. A második szülésem után, amikor hazajöttünk, anyum olyan marhafarktő-levest készített nekem, hogy addig ettem belőle, amíg csak volt. Értsd: 4 tányérral.
Sokat töprengtem, hogy milyen finomságot osszak meg veletek. Először egy alaszkai lazaclevest akartam, de végül csupa önzésből a sütötökrémlevesem mellett döntöttem. Miért önzés? Azért, mert én imádom a sütőtököt, a családom viszont csak ebben a formában hajlandó elfogyasztani (kivéve Marcit, aki bármivel pürésítve megeszi -- de hát mit tudhat egy nyolchónapos). Egyszerű kaja, de az íze...
Kell hozzá 1 kisebb tök (úgy tudom, ezek édesebbek), 3-4 szem krumpli, joghurt (nálunk zsírszegény), egy narancs leve, curry, gyömbér, só, bors, mandula (vagy ez esetben amerikai mogyoró), rozskenyér. Tudom, hogy sokan a sütésre esküsznek, de idő hiányában együtt megfőztem a tököt a krumplival sós vízben. Aztán bele a narancslé, fűszerek, joghurt (mehet egy kis citrom- vagy lime-lé is bele, nekem ez most kimaradt), és elő a botmixer. Aztán felszeleteltem pár szem mogyorót, serpenyőben kicsit megpirítottam, majd ugyanezt tettem néhány kenyérkockával is. Ezekkel és egy kis kanál joghurttal a tetején tálaltam.
Ui: A lazaclevest meg majd elkészítem a karácsonyi VKF-ben, ha lesz.
A döcögős kezdet után azonban mára igazi leves rajongóvá váltam. A második szülésem után, amikor hazajöttünk, anyum olyan marhafarktő-levest készített nekem, hogy addig ettem belőle, amíg csak volt. Értsd: 4 tányérral.
Sokat töprengtem, hogy milyen finomságot osszak meg veletek. Először egy alaszkai lazaclevest akartam, de végül csupa önzésből a sütötökrémlevesem mellett döntöttem. Miért önzés? Azért, mert én imádom a sütőtököt, a családom viszont csak ebben a formában hajlandó elfogyasztani (kivéve Marcit, aki bármivel pürésítve megeszi -- de hát mit tudhat egy nyolchónapos). Egyszerű kaja, de az íze...
Kell hozzá 1 kisebb tök (úgy tudom, ezek édesebbek), 3-4 szem krumpli, joghurt (nálunk zsírszegény), egy narancs leve, curry, gyömbér, só, bors, mandula (vagy ez esetben amerikai mogyoró), rozskenyér. Tudom, hogy sokan a sütésre esküsznek, de idő hiányában együtt megfőztem a tököt a krumplival sós vízben. Aztán bele a narancslé, fűszerek, joghurt (mehet egy kis citrom- vagy lime-lé is bele, nekem ez most kimaradt), és elő a botmixer. Aztán felszeleteltem pár szem mogyorót, serpenyőben kicsit megpirítottam, majd ugyanezt tettem néhány kenyérkockával is. Ezekkel és egy kis kanál joghurttal a tetején tálaltam.
Ui: A lazaclevest meg majd elkészítem a karácsonyi VKF-ben, ha lesz.
2008. október 27., hétfő
7 dolog magamról
Kata hívott meg ebbe a játékba, köszönöm neki. Íme a szabályok:
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.
Akkor megpróbálok hét dolgot összeszedni, ami az ide tévedőket érdekelheti. (Biztos, amint leírom őket, másik 7 jut majd eszembe, ami fontosabb/jellemzőbb/érdekesebb.)
- a vezetéknevemben azért van egy "o" betű, mert elírták egyszer az apám személyi igazolványát
- meglehetősen nagy hangulatember vagyok, és igen hirtelen természetű (de azért fejlődőképes)
- fél évig dolgoztam egy amerikai "deli"-ben (hamarosan megosztok néhány receptet abból az időből is: répatorta, lemon bar, corn chowder stb.)
- 13 évesen határoztam el, hogy ha kislányom lesz, akkor Flórának fogják hívni (a második nevét apuka választhatta)
- eddig 10 könyvet fordítottam: történelmi regényeket, gyereknevelős könyveket, ismeretterjesztőket és egy vámpírosat: vicces látni a Szabó Ervin katalógusában, hogy a fordításaimat milyen sokan olvassák :-)
- 16 évesen (azaz 16 éve) kezdtem el járni a férjemmel, akivel 10 éve vagyunk házasok
- nem tudok mit kezdeni az olyan emberekkel, akiknek nincs öniróniájuk
No, akkor íme 7 ember. Nem derült ki számomra egyértelműen, de ugye nem csak gasztroblogosokat lehet meghívni? (Azóta visszagöngyöltem kicsit a játékot, és látom, hogy valóban nem.) Ha van kedvetek, játszatok ti is!
domesticgoddess.freeblog.hu
babaesakonyha.freeblog.hu
ugikaci.blogspot.com
hazisarkany.blogspot.com
mirelle.freeblog.hu
emmemmemm.blogspot.com
napocska.freeblog.hu
1. Linkeld be azt az embert a blogodba, aki kipécézett.
2. Ossz meg magadról hét dolgot, akár különleges, akár hétköznapi.
3. Pécézz ki 7 embert, nevezd meg és linkeld be őket a blogodba.
4. Egy hozzászólásban értesítsd őket a blogjukon, hogy ki lettek pécézve.
Akkor megpróbálok hét dolgot összeszedni, ami az ide tévedőket érdekelheti. (Biztos, amint leírom őket, másik 7 jut majd eszembe, ami fontosabb/jellemzőbb/érdekesebb.)
- a vezetéknevemben azért van egy "o" betű, mert elírták egyszer az apám személyi igazolványát
- meglehetősen nagy hangulatember vagyok, és igen hirtelen természetű (de azért fejlődőképes)
- fél évig dolgoztam egy amerikai "deli"-ben (hamarosan megosztok néhány receptet abból az időből is: répatorta, lemon bar, corn chowder stb.)
- 13 évesen határoztam el, hogy ha kislányom lesz, akkor Flórának fogják hívni (a második nevét apuka választhatta)
- eddig 10 könyvet fordítottam: történelmi regényeket, gyereknevelős könyveket, ismeretterjesztőket és egy vámpírosat: vicces látni a Szabó Ervin katalógusában, hogy a fordításaimat milyen sokan olvassák :-)
- 16 évesen (azaz 16 éve) kezdtem el járni a férjemmel, akivel 10 éve vagyunk házasok
- nem tudok mit kezdeni az olyan emberekkel, akiknek nincs öniróniájuk
No, akkor íme 7 ember. Nem derült ki számomra egyértelműen, de ugye nem csak gasztroblogosokat lehet meghívni? (Azóta visszagöngyöltem kicsit a játékot, és látom, hogy valóban nem.) Ha van kedvetek, játszatok ti is!
domesticgoddess.freeblog.hu
babaesakonyha.freeblog.hu
ugikaci.blogspot.com
hazisarkany.blogspot.com
mirelle.freeblog.hu
emmemmemm.blogspot.com
napocska.freeblog.hu
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)